Japán élmények 2.

Ebbe a részbe többnyire az élelmiszerekkel és vásárlással kapcsolatos élményeinket gyűjtöttem össze.

Első nap, 22.-én szerda.

Szabi 10-re kellett bemenjen, ami jó, mert így ki tudtuk pihenni magunkat, valamennyire. Én úgy döntöttem, hogy most még nem indulom neki a városnak, legalábbis ami a buszozást-metrózást illeti, csak a környéken sétálok egyet.

Amennyire lehetett bejártam a negyedet. Érdekességek: széles járdák, sok növény és egy park. Az autók formára olyanok mint itt csak minden irányba legalább egy-egy arasszal kisebb, és ritka amelyik füstöl, ugyanis az autók fele vagy elektromos vagy hibrid. És mindenki sovány. Érdekes élmény volt azt megtapasztalni, hogy ebben a két és fél milliós városban én vagyok, valószínűleg, a legkövérebb ember. Ehhez képest én arra számítottam, hogy magasabb leszek az átlagnál, de ez nem jött be.

Ami még érdekesség, hogy az utcán tilos a dohányzás, ez a járdák többségére fel volt festve, viszont az éttermek, kávézók és kajáló helyek többségében szabad a dohányzás. A biciklik nem az úton, hanem a járdán közlekednek, és nincs külön biciklis út. Amelyik járda csak a gyalogosoké, arra szintén fel volt festve a bicikliseket tiltó tábla. Rengeteg biciklis van, és bicikli parkoló. A járdán sehol, sőt a városban sehol nem láttam szemetest. Az lehet a felfogás, hogy amit elhoztál otthonról azt vidd is haza.

A japánok csendes és kimért emberek. Még a játszótéren is csend van, ami számomra nagyon szokatlan. Kivételt képeznek a kamaszok, akik jobban hasonlítanak az itthoniakra.

Kicsit meglepő és furcsa is elfogadni, hogy ilyen sokan járnak egészségügyi maszkban. Kb. minden 5. ember. Utána néztünk, hogy miért van ez, és két egészségügyi oka lehet, az egyik, hogy ne kapjon el betegséget, a másik, hogy ne adja át azt. De ennél is fontosabb oknak tűnik a nem egészségügyi okok, a távolságtartás. Úgy értem, hogy így próbálnak elzárkózni attól, hogy megszólítsák őket pl. a metrón.

Úgy tűnik a japán emberek nagyon divatosak. Nagyon ritka az, ha valaki farmerben és sportcipőben látsz az úton, legyen az férfi, vagy nő. És nem látsz nőket smink nélkül. Az volt az érzésem időnként, mintha egy állandó divatbemutatón lennék. Vagyis nem csak a legkövérebb vagyok, de a farmerommal és sportcipőmmel, lehet hogy a legrosszabbul öltözött is. De amúgy is látszott, hogy Európai vagyok, úgy hogy ennél jobban nem lehet elrontani az összképet. Európai embert nem nagyon látni arra fele, és nem is szeretik a turistákat.

Séta közben találtam egy parkot, ott a Fujigaoka negyedben. Egy elég szép nagy park, legalábbis az én szememben, tele fákkal, játszótér, sport lehetőségek, egyik oldalt grillező és asztalok, vízcsapok, WC, stb. de ami a legjobban tetszett benne azok a tipikusan japán módra elhelyezett kövek.

Dél körül Szabi írt egy sms-t, hogy a japán kolléga meghívott ebédelni, és hogy megszervezi azt is, hogy másnap egy ismerőse eljön velem városnézőbe, amíg Szabi dolgozik. Egy olyan helyre mentünk, ahol leveseket lehetett kapni.

Érdekes édeskés íze van a japán leveseknek miközben fűszeres és olajos. A levest alapvetően laska (magyarországiaknak mondom, hogy ez tészta) alkotta, a tetején két vékony de elég méretes hús, egy megfőtt megpucolt és félbevágott tojás, és egy lap olyan alga amibe a szusit is csavarják. A fűszerek közt volt valami fekete mag, amiről azt mondta, hogy szezámmag, de annál sokkal kisebb és fekete, de nagyon jellegzetesen japán ízű, és szerintem finom.

Amúgy ezt a levest egy kétliteres, virágcserép formájú, sötét színű edénybe szolgálták fel ( mindenkinek egy egy ilyen adaggal), és pálcikával, illetve porcelán/kerámia kanalat adtak mellé. Voltak kisebb tányérkák, amibe mindenki kedve szerint szedhet rizst, ha akar a leves mellé. Kb. úgy mint nálunk a kenyeret. Kenyeret ugyanis nem esznek, hanem ezt az összetapadt rizst. Ahogy megjegyezte valaki, az elbeszéléseink alapján: rosszul sikerült menza rizs. Mert tényleg olyan volt.

Sajnos nem jutott eszembe egyből lefényképezni, már ettem belőle, amikor eszembe jutott. ( nekem kértünk villát, mert azt hittem csak pálcikát adnak)

Délután/este miután Szabi végzett elmentünk vásárolni vacsorát magunknak, és közben kinéztük a McDolnalds- ot vészesetre, ha már nem bírjuk a japán kosztot. De úgy voltunk vele, hogy ezt csak végszükség esetén próbáljuk ki, mert ha már ott vagyunk, akkor arra vagyunk kíváncsiak mit esznek az ottaniak.

Ennek ellenére a kenyérről nem akartunk lemondani. Sokat kerestük mire kaptunk, egy önkiszolgálóban. Ízben valahol a kenyér és a kalács közt volt (a mi ízlésünk szerint) és egy kenyér 5 szeletet jelent. Nagyobb kenyeret nem találtunk. Viszont volt egy egész hatalmas polcnyi rizs. A legkisebb csomag 2 kiló a legnagyobb 10. A japánok nem viccelnek a rizzsel. És volt egy polcnyi, különböző színű, mintájú és szabású egészségügyi maszk ( pl. színes pöttyös a gyerekeknek).

Miközben végig jártuk az üzletet és bámultuk a polcokat láttunk egy öreg nénit, aki egy A4-es lapra írt bevásárló listával járt körbe, még üres kosárral. Mikor meglátott minket maga elé kapta a lapot, eltakarva vele az orrát és száját, és kiment az üzletből.

Mint mondtam, nem igazán kedvelik a turistákat.

Az üzletben voltak helyben sütött ételek, és megláttuk, hogy van olyan grillezett valami is amilyent azelőtt nap este ettünk. Mivel csak japán karakterekkel volt kiírva az étel neve, és ugyanannyiba került az összes, ezért arra gondoltunk veszünk három félét: egy sötétet, egy világosat és egy közepest. Ezen kívül vettünk egy zöld színű süteményt, valami fehér, nyársra szúrt golyókat amiről azt hittük, hogy csokival van leöntve, és egy tasak ujjbegynyi nagyságú hengerkéket, amiről azt hittük sós. Aztán a hűtőből vettünk 3 doboz sört, legalábbis akkor még azt gondoltuk. Mivel már Pekingben, a reptéren megjártuk, hogy dobozos fekete teát vettünk sör helyett, ezért most odafigyeltünk. Csak olyant vettünk amin írta, hogy 5% az alkohol tartalma, mivel csak a számokat tudtuk elolvasni a dobozon. Már amelyiken arab számokat használtak, hiszen nekik meg vannak a saját számjegyeik a saját krix-krax betűjükkel, és például az 5 yenesen (ami egyébként egy lyukas fémpénz) nem írja arab számmal az 5-öst. De az üzletekben ez árak ki vannak téve arab számokkal, és azért többnyire ír mindent azzal vagy azzal is.

Amikor visszaértünk a szállodába akkor derült ki, hogy semmi sem az aminek látszott.

A három grillezett dolog: a sötét az máj volt karamella szerű szirupos bevonattal, a világos csirke bőr volt ugyanilyen bevonattal, a közepes pedig csirke hús volt, amilyent azelőtt nap este ettünk. A zöld színű sütemény valami savanykás ragacsos marmaládészerű dologgal volt töltve, és a tésztája olyan volt mint egy félkészre sütött fánk (nagyon élesztő ízű). A fehér golyókat nehéz lesz leírni, de a tetején a csokiöntetnek kinéző valami ugyanolyan savanykás ragacsos marmaládészerű cucc volt, mint a zöld süti tölteléke. A fehér cucc az rizsből készült pudinghoz hasonló halmazállapotú, de íztelen, és ragacsosan rágósabb dolog. Amit sósnak vettünk az mininél is minibb ekler süti volt töltelék nélkül.

Az utolsó képen pár olyasmi is van a tányéron, amiről még nem beszéltem az a pálcikára tűzött golyó zöldségpüré kisütve

A sör: Az elsőt amikor megbontottuk és kitöltöttünk belőle egy pohárba, már akkor meglepett mert teljesen átlátszó volt, mint az ásványvíz, igaz hogy legalább buborékos. (erről van kép) Ízre olyan volt mint a citromos vodka, de csak 5%-os alkohol tartalommal. Mondtam én ebből nem kérek, megkezdtük a másodikat. Az ugyancsak 5%-os alkohol tartalmú volt, átlátszó és buborékos, de az íze a paradicsomlére vagy a cukormentes paradicsomlevesre emlékeztetett. A megízlelése után már felfedeztük a tarka dobozon a félbe vágott paradicsomot. Szerencsére a harmadik valóban sör volt, de arról, mondjuk, tudtuk előre, hogy az lesz, hiszen írta rajta angolul is.

Még egy dolgot szeretnék elmesélni. Gyakran beszélnek és sokan arról, hogy a japánok milyen egészségesen étkeznek, és ami igaz az igaz, valóban vékonyak és csinosak, és valóban nem esznek kenyeret. És bevallom ha nem is tudatosan készültem rá, de valami olyasmire számítottam, az ottani ételekkel kapcsolatban, hogy valamiféle fitnesz kajákat kapunk majd. De akik erről beszélnek, azok rendszerint elfelejtik említeni, hogy a japánok milyen nagyon szeretik a tojást. Főtt tojás a levesben. Tojásban kisütött mindenféle… Na és most jön a kedvencem: a tükörtojás.

Amikor utolsó nap sétálgattunk, találtunk egy utcai, zsibongó piacot. Egy hatalmas kirakodóvásárt, amin mindenféle cuccokat árulnak. Itt voltak kisebb utcai büfék, akik amerikai, kínai, indiai, és helybéli kajákat árultak.

Egy kép erről a piacról:

Ezeknek a vendéglátó helyeknek, pont úgy mint itthon, vagy volt benti része vagy nem, vagy volt terasza vgy nem. A tükörtojásosnak nem volt sem benti része sem terasza. Egyedül árulta, a mondhatni szénen sütött tükörtojás, hiszen a tűz fölötti fémlemezen készült, és akkor amikor mi ott jártunk, ez iránt volt a legnagyobb az érdeklődés. Kb. úgy kell elképzelni, mint egy főtt, vagy sült kukorica árust. De ez lepipálta a hamburgert, és a pizzát, hiszen ez az étel előtt állt a leghosszabb vásárlókból álló sor. Tálkában vitték el az emberek, és útközben fogyasztották. Szégyelltem lefényképezni, de nem is tennék fel más eberekről fotót. Másrészt meg mindenki megállt, sőt félreállt amint elővettük a fényképezőgépet. Úgy hogy erről nem tudok képet feltenni.

Hát ezek voltak az élelmiszerekkel, és vásárlással kapcsolatos élményeink.